Kezdőoldal

Szerzőnk négynegyedes sorozata második részében a korábban megismert rend szerint vezet végig a soron következő két játéknapon, ellenfeleken, gémeken, szlemeken, buktatókon és bukásokon, ügyes megoldásokon.

Úgy vélem, keddenként – a negyedik játéknapon a két osztályban egyforma lapokat játszó – sporttársak gémcentrikusak, így pároslicitben a kétfős dilemma, hogy 3 szan vagy adus gém (4 major, 5 minor) legyen-e a felvétel, illetve hogy a biztosnak tűnő gémet vagy a sokszor kiszámíthatatlan sikeresélyű szlemet válasszuk-e.

Mindig elcsodálkozom azokon a (korábbi) ifi vagy női válogatott játékosokon, akik leülnek velem játszani a bajnokságban (Kiss Gábor, Tubak Dani, Zalai Ági). Most is találtam egy balekot (Zalai Ági), akivel még helyünk sem volt. A VRB meg talált nekünk egy helyet az I/B-ben. Így egyből a mély vízbe kerültünk.

Amikor Négyesi Gyuri a megyeri temetőben felkereste dr. Molnár Harry sírját és ott egy rövid levelet hagyott, nem gondolta, hogy néhány hétre rá Dunaújvárosból kap lelkes telefonhívást. „Annyira örülök, hogy felfedeztek bennünket!” – mondta Marczinus Kati, Harri bácsi unokahúga. Bemutatjuk a Molnár-csel névadóját, a hazai bridzs aranykorának meghatározó alakját, az első magyar bridzsvállalkozót.

Elsőként köszönöm nektek, a magyar bridzstársadalomnak, orvosaimnak és Istenemnek, hogy 48. névnapomon újra tudtam bridzscikket írni. Bő 16 hónappal a 2015 decemberi, Istennek, az orvosoknak és nektek hála, végül nem végzetes sztrókom után (melyet életformám alapozott meg, és köszönöm, hogy nem vetettetek meg azért, hogy ezáltal nem tudtam országunkat tavaly júniusában, nekem duplán hazai, azaz a Fradi-pályán, sem játékosként, sem félig felépülve esetleg edzőként – utóbbi újfent az én bűnöm – kivezetni az idei Bermuda-kupára, elvettem magam és sokak álmát: országunk csapatának első szereplését a világbajnokságon) itt vagyok.

Az Amszterdami White House versenyen az ifjúsági lánycsapat jelentős hányada részt vett. Bekő Marcsi, Bekő Zsófi, Lajos Hanka és persze jó magam (Révai Hanna). Nagyon kellemes hangulatú verseny volt, 24 csapattal és 60 párossal. 2006 óta rendeznek itt versenyeket, hasonlóan csak ifjúsági játékosoknak. Idén a Netherlands White nyerte ezt az eseményt, tőlük éppen lemaradva a lengyelek. Mi sajnos nem igazán a szorongattuk meg egyik csapatot se az élbolyból, ám nem is ez volt a cél. Szerintem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy nagyon jó tapasztalat volt ez nekünk, rengeteget tanultunk, és természetesen legjobb tudásunk szerint küzdöttünk ebben a mezőnyben.

A major kupákban győzteseket avattak, kiderült, melyik négy csapat tesz vidéki kirándulást a Magyar Kupa negyeddöntőjébe jutásért, és a minor kupák négyes döntőjének mezőnye is összeállt. Lássuk az utolsó kupanap történéseit egy-egy szép szlemmel megfűszerezve.

Az idei országos MP-bajnokságon Tormássy Henrikkel játszottam. Jól ment, de nagyon pechesen, a 13. helyen végeztünk a selejtezőben, így nem jutottunk az A-döntőbe. Az okok közt szerepelt, hogy nagyon csúnya bácsik közé keveredtünk időnként.

Az utolsó játéknapok következnek. A négy legjobb már biztosította helyét a döntő hétvégéjén, pár csapatnak még van esélye odajutni, de a mezőny nagy része már csak „helyezkedik” – és talán már inkább az április második hetén kezdődő IMP-bajnokságra hangol.

Fogynak a még továbbjutásért küzdő csapatok, a vigaszágon még nyolc csapat van, akik közül 4 még esélyt kap egy utolsó visszamérkőzésre. A főágon a párharcok második félideje következik, hétfőn pedig szét vált a Káró és a Treff Kupa.